/záːjət͡s/
IzvorInherited from Proto-Slavic *zajęcь, *zajьcь. First attested in the 16th century.
Oblikezȃjəc(animate, canonical, masculine) · zájec(nominative, singular) · zájca(dual, nominative) · zájci(nominative, plural) · zájca(genitive, singular) · zájcev(dual, genitive) · zájcev(genitive, plural) · zájcu(dative, singular) · zájcema(dative, dual) · zájcem(dative, plural) · zájca(accusative, singular) · zájca(accusative, dual) · zájce(accusative, plural) · zájcu(locative, singular) · zájcih(dual, locative) · zájcih(locative, plural) · zájcem(instrumental, singular) · zájcema(dual, instrumental) · zájci(instrumental, plural) · zec(alternative, dialectal, rare)