[ˈeːɡɛtː]
Eredetég + -ett (past-tense and past-participle suffix)
- form-of, indefinite, indicative, past, singularthird-person singular indicative past indefinite of ég
- form-of, participle, pastpast participle of ég
Alakokégettebb(comparative) · legégettebb(superlative) · égett(nominative, singular) · égettek(nominative, plural) · égettet(accusative, singular) · égetteket(accusative, plural) · égettnek(dative, singular) · égetteknek(dative, plural) · égettel(instrumental, singular) · égettekkel(instrumental, plural) · égettért(causal-final, singular) · égettekért(causal-final, plural) · égetté(singular, translative) · égettekké(plural, translative) · égettig(singular, terminative) · égettekig(plural, terminative) · égettként(essive-formal, singular) · égettekként(essive-formal, plural) · -(essive-modal, singular) · -(essive-modal, plural)