[ˈøtvøʃ]
EredetFrom the obsolete öt variant of önt (“to pour”).
Alakokötvösök(plural) · ötvös(nominative, singular) · ötvösök(nominative, plural) · ötvöst(accusative, singular) · ötvösöket(accusative, plural) · ötvösnek(dative, singular) · ötvösöknek(dative, plural) · ötvössel(instrumental, singular) · ötvösökkel(instrumental, plural) · ötvösért(causal-final, singular) · ötvösökért(causal-final, plural) · ötvössé(singular, translative) · ötvösökké(plural, translative) · ötvösig(singular, terminative) · ötvösökig(plural, terminative) · ötvösként(essive-formal, singular) · ötvösökként(essive-formal, plural) · -(essive-modal, singular) · -(essive-modal, plural) · ötvösben(inessive, singular)