[ˈdøfeːʃ]
Eredetdöf (“to stab”) + -és (noun-forming suffix)
- stab (an act of stabbing or thrusting with an object)
Alakokdöfések(plural) · döfés(nominative, singular) · döfések(nominative, plural) · döfést(accusative, singular) · döféseket(accusative, plural) · döfésnek(dative, singular) · döféseknek(dative, plural) · döféssel(instrumental, singular) · döfésekkel(instrumental, plural) · döfésért(causal-final, singular) · döfésekért(causal-final, plural) · döféssé(singular, translative) · döfésekké(plural, translative) · döfésig(singular, terminative) · döfésekig(plural, terminative) · döfésként(essive-formal, singular) · döfésekként(essive-formal, plural) · -(essive-modal, singular) · -(essive-modal, plural) · döfésben(inessive, singular)