[ˈfinom]
EredetFrom Medieval Latin fīnum, neuter of fīnus (“fine”), from fīnis (“end, limit”).
- fine, delicate (made up of particularly small pieces)
- delicious, tasty (having a pleasant or satisfying flavor)
- characterrefined, fine, delicate, gentle, polished
- refined, gentle, tactful, subtle
“Mikszáth Kálmán, az író és kormánypárti parlamenti képviselő 1891-ben leírta a klikkek természetét, ki is figurázta őket. Finom humorba csomagolta a gyanakvást, hogy a klikk valamilyen összeesküvés, a”
Alakokfinomabb(comparative) · legfinomabb(superlative) · finom(nominative, singular) · finomak(nominative, plural) · finomat(accusative, singular) · finomakat(accusative, plural) · finomnak(dative, singular) · finomaknak(dative, plural) · finommal(instrumental, singular) · finomakkal(instrumental, plural) · finomért(causal-final, singular) · finomakért(causal-final, plural) · finommá(singular, translative) · finomakká(plural, translative) · finomig(singular, terminative) · finomakig(plural, terminative) · finomként(essive-formal, singular) · finomakként(essive-formal, plural) · -(essive-modal, singular) · -(essive-modal, plural)