[ˈkeːreːʃ]
Eredetkér (“to ask, request”) + -és (noun-forming suffix)
- form-of, noun-from-verbverbal noun of kér: request (the act of requesting)
“1944, László Nagy, Adjon az Isten (’May God give’)” — For me, requesting is a big shame; may he [God] give even if I don’t ask him.
- request (the purpose or content of the request)
Alakokkérések(plural) · kérés(nominative, singular) · kérések(nominative, plural) · kérést(accusative, singular) · kéréseket(accusative, plural) · kérésnek(dative, singular) · kéréseknek(dative, plural) · kéréssel(instrumental, singular) · kérésekkel(instrumental, plural) · kérésért(causal-final, singular) · kérésekért(causal-final, plural) · kéréssé(singular, translative) · kérésekké(plural, translative) · kérésig(singular, terminative) · kérésekig(plural, terminative) · kérésként(essive-formal, singular) · kérésekként(essive-formal, plural) · -(essive-modal, singular) · -(essive-modal, plural) · kérésben(inessive, singular)