[ˈkeːʃɛji]
Eredetkéső (“late”) + -i (adjective-forming suffix)
- late (near the end of a period of time)
- late-born (child of older parents)
- third-person singular multiple-possession possessive of kés
Alakokkéseibb(comparative) · legkéseibb(superlative) · kései(nominative, singular) · késeiek(nominative, plural) · késeit(accusative, singular) · késeieket(accusative, plural) · késeinek(dative, singular) · késeieknek(dative, plural) · késeivel(instrumental, singular) · késeiekkel(instrumental, plural) · késeiért(causal-final, singular) · késeiekért(causal-final, plural) · késeivé(singular, translative) · késeiekké(plural, translative) · késeiig(singular, terminative) · késeiekig(plural, terminative) · késeiként(essive-formal, singular) · késeiekként(essive-formal, plural) · -(essive-modal, singular) · -(essive-modal, plural)