[ˈkøteːl]
EredetFrom köt (“to bind”) + -él (noun-forming suffix).
Alakokkötelek(plural) · kötél(nominative, singular) · kötelek(nominative, plural) · kötelet(accusative, singular) · köteleket(accusative, plural) · kötélnek(dative, singular) · köteleknek(dative, plural) · kötéllel(instrumental, singular) · kötelekkel(instrumental, plural) · kötélért(causal-final, singular) · kötelekért(causal-final, plural) · kötéllé(singular, translative) · kötelekké(plural, translative) · kötélig(singular, terminative) · kötelekig(plural, terminative) · kötélként(essive-formal, singular) · kötelekként(essive-formal, plural) · -(essive-modal, singular) · -(essive-modal, plural) · kötélben(inessive, singular)