[ˈmaːnijɒ]
EredetBorrowed from Latin mania, from Ancient Greek μανία (manía). First attested in 1791.
- mania
“A beteg üldözési mániában szenved.” — The patient suffers from persecutory mania.
Alakokmániák(plural) · mánia(nominative, singular) · mániák(nominative, plural) · mániát(accusative, singular) · mániákat(accusative, plural) · mániának(dative, singular) · mániáknak(dative, plural) · mániával(instrumental, singular) · mániákkal(instrumental, plural) · mániáért(causal-final, singular) · mániákért(causal-final, plural) · mániává(singular, translative) · mániákká(plural, translative) · mániáig(singular, terminative) · mániákig(plural, terminative) · mániaként(essive-formal, singular) · mániákként(essive-formal, plural) · -(essive-modal, singular) · -(essive-modal, plural) · mániában(inessive, singular)