[ˈtɒnaːr]
EredetFrom the same stem as tanít (“to teach”) + -ár.
- teacher (especially as an occupation; usually teaching children over ten, specialized in certain subjects)
Alakoktanárok(plural) · tanár(nominative, singular) · tanárok(nominative, plural) · tanárt(accusative, singular) · tanárokat(accusative, plural) · tanárnak(dative, singular) · tanároknak(dative, plural) · tanárral(instrumental, singular) · tanárokkal(instrumental, plural) · tanárért(causal-final, singular) · tanárokért(causal-final, plural) · tanárrá(singular, translative) · tanárokká(plural, translative) · tanárig(singular, terminative) · tanárokig(plural, terminative) · tanárként(essive-formal, singular) · tanárokként(essive-formal, plural) · -(essive-modal, singular) · -(essive-modal, plural) · tanárban(inessive, singular)