Originτραγή < ελληνιστική κοινή τρᾰγῆ < τράγεος < αρχαία ελληνική τράγος
Formsτραγή(singular, nominative) · τραγές(nominative, plural) · τραγής(genitive, singular) · τραγών(genitive, plural) · τραγή(accusative, singular) · τραγές(accusative, plural) · τραγή(singular, vocative) · τραγές(vocative, plural) · τραγή(feminine)